Ismét – formailag – választ kapott a KKDSZ a legutóbbi levelére, amit az EMMI-nek küldött.
Tartalmában azonban sajnos nem kaptunk választ, amin persze nincs is mit csodálkozni, nem is várhattunk mást, hiszen ismét van egy kormányrendelet, de nem szolgál hivatkozási alapként ahhoz, hogy a benne foglaltakat érvényre lehessen juttatni. Ez persze – jogállamban – jogi nonszensz.
A rendelet kimondja a kötelező béremelést, de nem ad garantált forrást hozzá. Sőt, a válaszban az EMMI elismeri, hogy mivel nem tudják – még egyelőre – a további forrást biztosítani, így jogos, ha a magasabb bért csak az év végéig, azaz, határozott időre adja a munkáltató. A gond csak az, hogy ezzel az eljárással nem valósul meg a béremelés, mivel csak egy átmeneti időszakra biztosít 20%-kal magasabb bért.
A levélben szintén – több mint – figyelmreméltó, amikor a helyettes államtitkár asszony kifejti, hogy semmi jelentősége a §-ok számozásának. Egy jogállamban a jogszabályoknak azért van szerkezete és így számozása is, mert egy zárt logikai rendszert céloz felépíteni és egymásra épülő szabályokkal a célzott jogi vagy egyéb hatást kiváltani.
Az nem magyarázat, hogy a jogszabály számozása nem jelent semmit.
Arról nem is beszélve, hogy ha elfogadnánk a magyarázatot, azzal lemondanánk a dolgozók egy részének szintén – elvileg – járó kulturális, ágazati béremeléséről.
Ahhoz már kommentet sem fűzünk, hogy a kulturális államtitkárság a levele alapján kimondottan megelégszik az alacsonyabb keresetűek esetében a béremelés helyett a garantált bérminimum elérésével.
Az EMMI válaszlevele a 20 %-os béremelés ügyében itt alább olvasható és mellé tesszük a KKDSZ eredeti levelét is.
A KKDSZ levele a 20% ügyében 2022 március
(Borítókép: pixabay)
