dr. Mészáros Balázs, a KKDSZ volt elnökségi tagjának búcsúztatása
Rákospalota, 2025. január 3.
A temetésen osztálytársak, barátok, pályatársak, harcostársak búcsúztak tőle, és idézték meg egyedi karakterét. A KKDSZ elnöke, Dobrovits Orsolya az alábbi beszédet mondta el:
Balázs!
Te mindig a tettek embere voltál. Gyakorlatias, fürge, közvetlen.
Minden körülmények között bizton’ számíthatott rád a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, a KKDSZ.
Számíthattunk rád, ha csak visszajelzés kellett, egy megerősítés, hogy elküldjük-e ezt vagy azt a nyílt levelet. Számíthattunk rád, ha fel kellett sorakoznunk valami mellett, vagy éppen valami ellen.
És számíthattunk rád akkor is, ha csupán egy eszközre volt szükség egy demonstrációhoz.
Te mindig határozottan véleményt formáltál, érveltél és hajlíthatatlan voltál, ha eszmei értékről volt szó, jöttél, ha cselekedni kellett.
Az általad vallott eszmei értékek mindig arra sarkalltak téged, hogy a sebezhetők, kiszolgáltatottak védelmezésére állj ki.
Az értékrended azt diktálta, hogy cselekedj a hatalmával visszaélő hatalom korlátozása érdekében, akár egyedül, akár többekkel együtt, hogy fellépj a túlkapások ellen, és minden erőddel tiltakozz azok helyett is, akiknek nem volt szavuk vagy mindössze halk volt a hangjuk.
Balázs! Te minden ízeddel, minden porcikáddal tudtad, hogy mi az a szolidaritás.
A szakszervezet alapépítőköve a szolidaritás, és te birtokoltad ezt a mára már igencsak fogytán lévő, de nélkülözhetetlen építőanyagot.
Nem lehetett olyan KKDSZ demonstráció, rendezvény, amire ne hoztad volna a hangosító-berendezést, ne vitted volna magasba emelve a KKDSZ zászlót, vagy ne szervezted volna magad a műsort, vagy ne adtál volna róla hírverést. Mindezt tetted úgy, hogy kérni sem kellett.
Mindezt tetted azért, mert tudtad, hogy kell.
Csak kiragadott példaként idézem fel, hogy a 2015-ös és 2016-os, A magyar kultúra napja alkalmából rendezett fáklyás felvonulásunk nélküled sohasem jött volna létre abban a nagyszabású formában, ahogyan az a közreműködéseddel megvalósult.
Késő éjszakákig egyeztettünk, és bár akkor épp rossz volt a szemed, de fáradhatatlanul szerkesztetted a minket támogató szervezetek egyre gyarapodó listáját, és hoztad létre a demonstrációhoz csatlakozó városok önálló facebook eseményeit, és a hosszas szervezést követően az esten magad mondtad az egyik beszédet is.
A beszédben bibliai alapon volt egy refrén, melyet a közönséggel többször elismételtettél. Azt kérted, hogy mondjuk együtt hangosan: Legyen világosság!
A Földön, a körülöttünk lévő világban sajnos nem lett. Sokkal inkább azt érezzük, hogy a sötétség sűrűsödik. De reméljük azt is, hogy számodra eljött a világosság!
A szakszervezet nem kötődik a Te életedben oly fontos szerepet játszó hajókhoz. Mégis az egyik személyes emlékem – stílszerűen – hajóhoz kapcsolódik.
Épp a KKDSZ épületéből léptél ki egy olyan napon, amikor lomtalanítás volt, de kisvártatva visszajöttél és hoztál magaddal egy vitorláshajó-makettet. Mondtad, hogy itt hagyod az irodában, majd egyszer elviszed. Később, mikor továbbadtad a szakszervezeti stafétabotot, vissza akartam adni, hisz a Tiéd volt. Akkor ünnepélyesen kijelentetted, hogy lemondasz róla, átadod a tulajdonjogot.
Az a hajó azóta is ott van a KKDSZ irodában érintetlenül.
Most már a Te más, távoli vizekre vitorlázó lelked hajóját testesíti meg.
Balázs! Ami rajtad múlt, azt Te mind megtetted a dolgozókért, a kiszolgáltatottakért bármilyen tisztséget is töltöttél be éppen a KKDSZ-ben. Helyén volt a szíved akár mint egyszerű tag, vagy tisztségviselő. Akár munkahelyi alapszervezeti titkárként a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, vagy éppen a legmagasabb szinten: a KKDSZ elnökségi tagjaként.
A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete köszönettel tartozik és ezt szerencsére még életedben elmondhattuk neked egy jelképes ünneplés keretében búcsúzóul 2019 tavaszán, mikor a szakszervezeti tagságodat igen, a tisztségeidet már nem vitted tovább.
Most is csak ezt mondhatjuk: Köszönjük!
Képek forrása Facebook, harmadik és negyedik kép: Pesztránszki Magdolna
