Az MKKSZ részleges sztrájkja nyomán Vámos Ágoston a G7-től a KKDSZ elnökét, Dobrovits Orsolyát is kérdezte.
Csak árrésstoppos csirkeszárnyra futja, kiterjedhet a szerdai sztrájk a közszférában – G7 – Gazdasági sztorik érthetően
A G7 teljes cikke az alábbi linken olvasható:
— — —
A témával kapcsolatos további részletek:
A közvetlenül minisztérium alá tartozó intézményekben – általánosságban – 2021 óta nem volt semmiféle érdemi plusz forrás a bérek emelésére. Az önkormányzati intézmények esetében pedig 2022 óta nem volt központi költségvetési forrás.
Már 2021-2022-ben is a jövedelem vagy éppen csak az adott év garantált bérminimumát érte el, vagy alig haladta meg. Hozzá kell tenni az időközben megugrott infláció mértéke miatt még az a kevés béremelés is úgy olvadt el a 2022. év közepétől mint a vaj a napon.
Sajnos most is elmondható, hogy a nagy, országos intézményekben is, egy diplomás, doktori fokozattal is bíró, három évtized szakmai tapasztalattal rendelkező dolgozónak mindössze bruttó 460 000 forint a havi fizetése. És ez sajnos nem egy kirívó eset, hanem sokkal inkább általánosan jellemző.
A megyei jogú városokban, vagy a települési önkormányzatok fenntartásában, változó az, hogy mekkora bért tudnak fizetni, de sajnos összességében körülbelül 410 000 forint bruttó bér a havi fizetés.
Vannak önkormányzatok, ahol van rendszeres érdekegyeztetés, van ahol ugyan nincs rendszeres, szervezett érdekegyeztetés, de a szakszervezet tud kezdeményezni és tárgyalni a fenntartóval is, és sajnos van elzárkózó önkormányzat is.
Teljesen logikus módon, ahol erős a KKDSZ, és a fenntartók, munkáltatók nyitottak az érdemi érdekegyeztetésre, lehetőségünk van jó kollektív szerződéskötésre, ott beszélhetünk magasabb összegekről, és béren kívüli juttatásokról. Mivel ezeken a helyeken rendszerszintű a béremelés, az ott dolgozók számára kifejezetten jobbak a munkakörülmények. Szerencsére erre is van jó pár pozitív példa.
Rettenetesen nagy a pályaelhagyás, mert ilyen jövedelmekből családot fenntartani lehetetlen.
Mivel sokan felállnak, az ágazatban munkaerő hiány a jellemző, és ez egyben azt is jelenti, hogy az ott maradt kollégákra még több munkateher hárul, ami önmagában is – ha nincs kompenzáció – fizetés csökkenést is jelent.
A KKDSZ álláspontja szerint a kulturális ágazat számára is a valódi, érdemi béremelés, bérrendezés, mindenképpen központi költségvetési forrást igényel.
A KKDSZ részt vesz az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács ülésein (amennyiben összehívják) és minden alkalommal elmondjuk, hogy hasonlóan más ágazatokhoz, a kultúra területén is tarthatatlan a bérhelyzet. Bár a statisztikai adatok alapján eleve tudják, de az OKÉT ülésen jegyzőkönyvezik is a KKDSZ által mondottakat, de a kulturális tárca még nem reagált sem erre, sem pedig a folyamatos megkeresésekre.
A kulturális területen nem egy egységes bértábla emelést kell követelnünk, hiszen már nincs semmilyen idevonatkozó bértábla, hanem központi forrásbiztosítást.
Csak jelzés értékűen: a települési önkormányzatok kulturális normatívája (az az összeg, amit a központi költségvetés biztosít az önkormányzatoknak) hosszú évek óta változatlan: 2213 forint/fő. Elegendő arra gondolni, hogy az elmúlt évek inflációja mennyit rontott a helyzeten. Ebből a „fejkvótából” nem tudják a kulturális tevékenységeiket az önkormányzatok finanszírozni, és eleve is a központi forrás csak egy részét biztosítja a kiadásoknak. Maguk az önkormányzatok is hozzátesznek erejük és szándékuk szerint, valamint maguk az intézmények is bevételeket kell, hogy szerezzenek.
Hozzá kell tenni, hogy a szolidaritási adó nagyon sok önkormányzatot lehetetlen helyzetbe hoz, és a tőlük elvont pénzek egy részét például a kulturális kiadásain is megpróbálja behozni, ami szintén azt eredményezi, hogy nem jut béremelésre. És még előfordul rosszabb eset is, amikor emiatt el kell munkavállalót bocsájtani.
A fent jelzettek okán az ágazat dolgozóinak jelentős részénél elfogyott a türelem és a KKDSZ is folyamatosan monitorozza a sztrájkhajlandóságot, és mi is kapunk arról bőségesen információt, hogy az ágazat dolgozói közül egyre többen hajlandóak lennének sztrájkolni is.
Mindenképpen elfogadhatatlan az, hogy egy-egy területet kiemel a kormány és megosztja az ágazatokat. Van, ahol ad némi forrást és van, ahol semmit sem ad, és van ahol csak ígérget.
Ígéretet mi is kaptunk. Legutóbb a kultúráért felelős államtitkár asszonytól Závogyán Magdolnától, aki 2023. május 24-én a KKDSZ Országos Tanácsának ülésén megígérte, hogy 2025-ben már jobb lesz a bérhelyzet. Igaz, azt is elmondta, hogy a 2024. év nagyon nehéz lesz, ami be is igazolódott. Itt az ideje, hogy az érdemi javulás is bekövetkezzen.
Ezt megelőzően 2020-ban pedig azzal hitegették a teljes ágazatot, hogy ugyan megfosztják a dolgozóinkat, a közalkalmazotti jogviszonytól, de cserébe megnyílik a lehetőség a „versenyszférás” bérezés elérésére. A fele itt is teljesült. Mondanom sem kell, hogy csak a jogfosztás valósult meg, az elfogadható fizetés még mindig nem.
A társadalmi kereteket rettenetesen szétfeszíti, és mostanra már rendkívül ingerülté teszi a dolgozóinkat az, hogy az egyik oldalon azt látják, hogy felfoghatatlan összegű milliárdok folynak el ötletszerűen és sokszor teljesen felesleges dolgokra, addig a nekik jutó „munkalapú társadalomban” kimagasló szakmai tudással, sok-sok évtizedes munkatapasztalattal, a szakma iránti teljes elköteleződés mellett marad az ár-stoppos csirkeszárny. Ez rendkívül cinikus hozzáállás a döntéshozók részéről!
A közgyűjteményekben, közművelődési intézményekben a dolgozóink szerint minimálisan egy olyan átfogó forrásbiztosításra van szükség tűzoltásként az elfogadható bérekhez, ahogyan a pedagógusoknál most erre a forrásbiztosításra sor került, hiszen legtöbbjük pontosan ugyanazon az egyetemen (akár ugyanazon a szakon) végzett, ahol a tanárkollégák.
