Az alábbiakban csokorba szedve olvasható néhány visszajelzés a 2024. április 20-i KKDSZ-es közös színház látogatásról (Vígszínház, Márai Sándor: Hallgatni akartam, zártkörű előadás):
Az előadásról készült fotókat, melyek Gordon Eszternek a 100. előadásról készült képei, a Vígszínház bocsátotta rendelkezésünkre.
„Már pár éve is láttam ezt a darabot. Kitűnő választás a KKDSZ tagok számára, és másodszorra is nagy élmény volt megnézni. Jó, hogy többen el tudtunk jönni az alapszervezetből erre a közösségi színházlátogatásra. El is határoztuk, hogy az alapszervezetként is szervezünk hasonlót, de ha lesz közös, akkor is szívesen jövünk legközelebb is. És az is nagyon jó volt, hogy a KKDSZ-től kedvezményesen, féláron vehettük meg a jegyeket. Köszönjük!”
„Nagyon jó volt már maga az ötlet is, hogy volt egy ilyen szakszervezeti színházlátogatás. Sajnálom, hogy kettőnkön kívül, tőlünk nem jöttek többen. Leginkább persze ők maguk sajnálhatják. Úgy elszaladt az a másfél óra, hogy észre sem vettem, pedig az egész mindössze egy monológ volt. Tartalmas szórakozás és ugyanakkor tanulságos is volt.”
„A végén nehezen keltem fel a székből, annyira lekötött a darab. Magamtól nem találtam volna rá, vagy ha mégis rátalálok, akkor sem biztos, hogy megnéztem volna, de a szervezett keretek miatt jelentkeztem. Remélem több ilyen lesz még!”
„Nem bántam meg, nagyon jó volt. Tartalmas, rendkívül mély és nagyon jó volt a színészi játék. Örülök, hogy részt vehettem, szívesen megyek máskor is.”
„Feleségemmel néztük meg az előadást, ami minden szempontból nagyszerű volt! Hegedűs D. Géza drámai alakítása és a rendezés is!”
„A férjem egyik kedvelt írója Márai. Csak férjem kérésére mentem el a színházba. (Na jó, azért Hegedűs D. Géza miatt is.)
Ismerem Márai írásait, így nem volt meglepő, hogy az előadás során elhangzó mondatok mindegyike fontos, ahogy a színésznek, nekem is folyamatosan koncentrálnom kellett az elhangzottakra.
Noha nagyon jó előadást láthattam, a katarzis elmaradt. Tudom, hogy a művész úr igyekezett a legjobb lenni, de valami megzavarta.
Mi zavarhatta meg? Valószínűleg a mobil telefonok.
Én csak hallgató voltam, mégis néhány percbe tellett, amíg újra a színész mondandójára tudtam figyelni, mert hosszú percekre kizökkentem a néző szerepéből. Mindig bemondják, hogy kapcsolják ki a telefonokat. Ezt minden nézőnek be kellene tartania!
Köszönöm a lehetőséget!
Résztvevője lehettem egy szuper előadásnak a rutinos, kiváló művész, Hegedűs D. Géza előadásában.”
„Köszönjük szépen ezt a darabot, nagyon élveztük!”
„Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy egy barátnőmmel ott lehettünk az előadáson.
Rendkívüli élmény volt, nem ismertem Márainak ezt az írását. Nem tudom, hányan élnek köztünk olyanok, akik ilyen tisztán látják, hogy az adott pillanatban miben élünk.
Akik megérzik, hogy még nincs háború, de már nincs béke.
Hegedűs D. Gézát mindig intellektuális színésznek tartottam, ezzel az előadással lenyűgözött. Végig tudtam figyelni, bár nehéz volt a szöveg. A végén csak sírni tudtam, és csak később tapsolni.
Nem tudom, kinek az ötlete volt a szervezés, és főleg ez az előadás, de mindenképp díjnyertes.
Amennyiben máskor is lesz hasonló lehetőség, élnék vele.
Vártam a vidéki kollégák jelentkezését a szállásra, de nem éltek vele, talán legközelebb.
További sikeres munkát kívánok, barátsággal:”
„Köszönjük, hogy ott lehettünk az előadáson. Jó ötlet volt szerintem ez a közös kulturális élmény. Gratulálok az ötlethez és a megvalósításhoz is. Szuper szombat esti program volt. Napjainkban is aktuális gondolatok, üzenetek fogalmazódtak meg. Úgy vélem mindenki tudott magával vinni tanulságos útravalót az est végén. Az érettségi előtt álló lányom izgalmas összefoglalót kaphatott az érintett korszakról.
Az hogy a kulisszák mögött közlekedhettünk, külön emelte az élményt. Mi az előadás után lépcsőn jöttünk le, összefutottunk a művész úrral is. 🙂
Az utolsó vonatot is elértük Kecskemétre.”
„A 2024.04.20-án színházi látogatás keretében megtartott előadás érdekes volt, történelmi eseményekre alapuló. Kiváló színészi előadót hallhattam. Én utoljára valamikor 1996 vagy 1997-ben voltam színházban, a Madách színházban. A kolléganőm az előadás után megköszönte, hogy elhívtam erre.”
„Nagyon örültem a lehetőségnek, sokat számított, hogy nem nekem kellett hónapokkal korábban kajtatni a színházjegyek után és persze az is, hogy a KKDSZ-en keresztül szinte ingyen volt. Magamtól valószínűleg nem néztem volna meg ezt a darabot, már csak ezért is külön megérte. A tizenhat-éves lányomnak is nagy élmény volt, úgyhogy az ő nevében is köszönöm.”
„A darab, fantasztikus!
Bár, 1938 márc 12- 1948 aug. 31-ig 10 évet ölel fel, de napjainkra tökéletesen ráhúzható!
A mondanivalója nagyon aktuális. Meglepett, hogy már 2016-óta játsszák.
Sajnos a kis kutyanyelvet nem raktam el. Pedig el kellett volna.
Ha lesz rá lehetőség, szívesen megnézném meg egyszer.
Maga a rendezés is zseniális!
Gyakorlatilag egy nagy utazó ládával, és négy bőrönddel egy táskaírógéppel, mindent el tudott mesélni.
Remekül bomlott ki a cselekmény, a visszautalások is pont jók voltak, mert előre látta Márai, hogy miből mi fog következni.
Ha filmen látom, többször megnéztem volna, a kedvenc filmek közé tenném. Ebből a darabból hiába idéznék, ezt látni kell!
Mindenkinek ajánlom ezt a darabot, mert mint mondtam, a múltban játszódik, és főként a II. világháború és eseményei a téma, de kísérteties a mai viszonyokkal való párhuzam…”
„Lebilincselő volt a darab is és az előadás is. Fiatal koromban nem szerettem Hegedűs D. Gézát, de el kell ismerni, hogy nagyon jó színész vált belőle, és kiváló volt ebben a Márai szerepben. Végig elhittem, hogy ő maga az író, aki visszaemlékszik. A téma pedig különösen aktuális, és felveti az akkori, és ugyanúgy a mai „értelmiségiek” felelősségét. Szomorú, hogy igaznak bizonyult és gyakorlatilag egyáltalán nincs „polgárság”. A polgári lét – a műveltség, a felelős gondolkozás, a mérlegelni tudás, a széleslátókörű világszemlélet – úgy tűnik teljesen kiveszett. Az író 1938 márciusára visszaemlékezve mondja, hogy azért hagyott fel az újságírással, mert az újságírás visszaszorult, és egyre inkább a propaganda szövegek megjelentetése váltotta fel.
A darab rendkívül árnyalt képet adott a magyar és magyarországi viszonyokról. Szomorú, hogy ennyire (fájóan) aktuális!”
Gordon Eszter fotói a Vígszínház egyik korábbi, a 100., 2023. március 19-i, előadásán készültek
