Szerző: Hantó Fruzsina
Teljesen normális, hogy a Várkapitányság műtárgyakat kölcsönöz egy múzeumtól, a kialakult helyzet pedig csak vihar a biliben – így jellemezte a közösségi médiában Lázár János építési és közlekedési miniszter az Iparművészeti Múzeum dolgozóinak múlt heti tiltakozó akcióját. A szakemberek az alacsony bérek és a munkatársak méltatlan helyzete ellen néma tüntetést szerveztek azokban az órákban, mikor a miniszter személyesen látogatott a gyűjtemény helyszínére. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) közösségi médiában megosztott beszámolója szerint azért, hogy maga választhassa ki azokat a műtárgy bútorokat, amelyekkel az Építési és Közlekedési Minisztérium irányítása alá tartozó Várkapitányság Zrt. a Karmelita reprezentatív helyiségeinek berendezését gazdagítaná. A miniszter bejegyzése alapján minden a szabályok szerint történik és a helyszínre nem azért ment, hogy önkényesen döntsön a kívánt bútorokról, a látogatás célja pedig csupán egy terepszemle volt.
Az Iparművészeti Múzeum ideiglenes, látogatóktól elzárt telephelyére 2019-ben, több mint egy évig tartó költöztetés után kerültek át a műtárgyak, azzal a céllal, hogy az eredeti intézményben megkezdődhessenek a nagyívű felújítások. (Lapunknak az intézményt vezető Cselovszki Zoltán tavaly még úgy nyilatkozott, a 2026-os vagy a 2027-es költségvetésben számítanak az ehhez szükséges forrásra, amely után legkorábban öt év múltán nyithat újra a múzeum.) Lázár pénteki bejegyzésében elismerte, a rekonstrukció még el sem indult, de azt azért megnyugtatónak tartja, hogy az intézmény 600 ezer darabból álló gyűjteményét rendes körülmények között tárolják. Ez a műtárgyvédelem aligha mások érdeme, mint az itt dolgozóké, akik évek óta küszködnek az alábecsült szakma és a megalázó fizetések miatt.
Dobrovits Orsolya, KKDSZ elnök hétfőn reagált a szakszervezet Facebook oldalán a miniszter bejegyzésére, amelyben egyértelművé tette, a tiltakozás valójában egy akciósorozat része volt. „Mi nem a bérünkért dolgozunk, hanem annak ellenére” szlogennel indított projekt célja felhívni a figyelmet a bruttó átlagbér alatt kereső közgyűjteményekben és közművelődési intézményekben dolgozó, szakképzett, felsőfokú végzettségű, gyakran többdiplomás és doktori fokozattal is rendelkező szakemberekre. A szakszervezeti vezető hozzáteszi, minden igyekezetük ellenére sem foglalkozott eddig a kérdéssel a kulturális minisztérium. Felidézte Lázár János elhíresült, „akinek nincs semmije, az annyit is ér” mondatát, kifogásolva azt a „mérhetetlen főúri, szinte uralkodói reprezentációt”, amelyhez a műtárgyvédelmet kifogástalanul végző kollégák munkája és a szakma iránt érzett felelősségük, szeretetük persze elengedhetetlen, de ezt méltó bánásmóddal az állam nem hálálja meg. A lapunknak nyilatkozó Aczél Eszter nyugalmazott történész-muzeológus a kérdéshez hozzátette, a szakemberekre ráadásul egy ilyen kölcsönzési procedúra még nem kevés plusz terhet ró, hiszen a szakmájukban vállalt kötelezettségeiket félretéve kell foglalkozniuk egy-egy ehhez szükséges állapotfelméréssel.
Az, hogy a közgyűjtemények műtárgyai minisztériumi intézményekbe költöznek valóban bevett gyakorlat, de ez törvényhez kötött, amelynek áthágása többször okozott már fejfájást politikusok körében. 2013-ban abból kerekedett nagyobb botrány, amikor a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből abba a Szerb utcai lakásba került ideiglenesen 10 festmény, ahol korábban többek között
Orbán Viktor rejtélyes politikai tanácsadója, Habony Árpád is lakott. A kölcsönzés akkor azért kavart nagyobb port, mert csakis azután kerülhetett rá legális keretek között sor, miután a Fidesz két képviselője, L. Simon László és Gyimesi Endre törvénymódosítási javaslatára ekkorra már magánszemélyek és gazdasági társaságok is kölcsönözhettek műtárgyat. L. Simon László akkor a javaslatot részben azzal indokolta, hogy a közgyűjteményekben számos olyan tárgy tengődik a raktárakban, amelyet a múzeumoknak lehet, hogy amúgy sem lesz lehetősége kiállítani. Az esetet csak tetézte, hogy az átadásról végül Baán László, a múzeum főigazgatója döntött, holott a törvény szerint ez a kulturális miniszter hatásköre lenne, a műtárgyvédelmi szakemberek javaslatait követően. (Balog Zoltán, akkori emberierőforrás-miniszter meg is rótta ezért őt.) 2019-ben aztán az akkor fideszes parlamenti képviselő Hoppál Péter ünnepelte a Magyar Kultúra Napját, hogy Keserü Ilona és Lantos Ferenc-festményt kölcsönzött a pécsi Janus Pannonius Múzeumtól és függesztett ki az irodájában.
A múzeum nem kölcsönző – nyilatkozta lapunknak Kiss Vendel, a KKDSZ vidéki múzeumi tagozatának vezetője, utalva arra, hogy akármilyen műtárgyról is legyen szó, annak megóvása szigorú feltétele a kölcsönzésnek. Teljesen mindegy ugyanis, hogy festményről vagy használati tárgyról, mint például egy szőnyegről van szó, a kölcsönzésnél megkötött szerződés minden esetben kiköti az állagmegóvás részleteit, jelentse ez akár a szállítás körülményeit vagy épp az új kiállítótér klíma lehetőségeit. Kérdésünkre, miszerint ha egy kölcsönzött műtárgy új helyén megsérül, ki állja a restaurálás költségeit, Kiss Vendel úgy fogalmazott, azt mindig a szerződés köti ki.
A kérdésben precedensértékű lehet az a több mint húsz évvel ezelőtti eset, amikor Skultéty Sándor akkori környezetvédelmi államtitkár születésnapján lőttek szét az ünneplő kisgazda politikusok egy Somogyi Győző festményt. Az eset többek között egy – Paróczai Csaba, Skultéty Sándor kabinetfőnökének – politikai karrierjébe és nem kevés pénzbüntetésbe került. Kiss kiemelte, restaurálásra váró műtárgyakat jellemzően nem kölcsönöznek, Aczél Eszter a kérdést árnyalva hozzátette, előfordulhat olyan, hogy a kölcsönzés során történik restaurálás, de annak körülményeit a felek szerződésben rögzítik. Mindenesetre kiemelte, akármennyire gondos a fogadó fél, a műtárgynak nem tesz jót egy ilyen akció: – Időben, térben felbecsülhetetlen károkat tud okozni, olyanokat, amelyek lehet, hogy csak évekkel később mutatkoznak meg a tárgyon. Emlékeztetett, előnyösebb az a helyzet, mikor az állam műtárgyakat vásárol erre a célra szakemberek javaslatai alapján, ahogyan az kezdetben történt a Karmelitánál is. – Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha van rá anyagi forrás, akkor viszont remek lehetőség arra, hogy gyarapodjon a műkincsállomány. E szerint a Karmelitában takarékoskodnak.
