Sikeres volt a konferencia a közfoglalkoztatásról

Sikeres volt a 2017. szeptember 27-én, a közfoglalkoztatásról tartott konferencia a Hotel Benczúrban a KKDSZ Alapítvány és a Magyar Szegénység Ellenes Hálózat szervezésében a FES támogatásában.
Szinte minden oldalról körüljártuk a közfoglalkoztatás kérdését. Megszólaltak maguk a közfoglalkoztatottak, az önkormányzatok képviselői, kaptunk tájékoztatást szociológustól, politológustól. Elmondhatták a véleményüket a közvetlen munkaadók, kifejtették álláspontjukat a szakszervezetek és mindössze csak egy jelentős rész nem mondta el álláspontját, mégpedig az egész közfoglalkoztatási rendszert működtető kormányzati oldal, annak ellenére, hogy Papp Katalintól a KKDSZ Alapítvány elnökétől már sokadszor kaptak felkérést arra, hogy ők is fejtsék ki a megszerzett tapasztalataik alapján a nézetüket. Ezek szerint ezt nem érdemli meg körülbelül 250-300 000, ebben a formában foglalkoztatott ember.
Nehéz lenne egy teljes nap konklúzióját egy mondatban összefoglalni, de talán 3 pontot ki lehet emelni, ami már a továbblépést jelenthetné:
1) a feladatok egyharmadát közmunka helyett el lehetne látni közalkalmazotti álláshely létesítésével. Semmi nem indokolja, hogy kevesebb bérért, a Munka Törvénykönyve (viszonylagos munkavállalói védettséget adó érvényessége) alól kivonva végezzen komoly munkát a dolgozók egy önkényesen kiválasztott csoportja.
2) ahol nincs mód állami munkahelyek létrehozására, ott egyéb munkahelyeket kell teremteni, akár szövetkezeti formában.
3) abban az esetben, amikor ez a foglakoztatási forma nem lép túl a szociális foglalkoztatás keretein, és nem is beszélhetünk értékteremtő, hasznos (ami természetesen lehet árok takarítás, vagy utcaseprés is) munkáról, akkor azt egyáltalán ne is nevezzük munkának.
Aki pedig napi nyolc órát ténylegesen dolgozik – akár így, akár úgy – az feltétlen kapja meg a neki járó minimálbért legalább!