Egyenlőtlenség és szegénység

A Friedrich-Ebert Alapítvány (FES) és a Táncsics Mihály Alapítvány közös szervezésében zajlott a „Társadalmi egyenlőtlenségek és szegénység” című konferencia 2017. április 5-én a Kossuth Klubban.
Már az első előadásban Dr. Krémer Balázstól alátámasztást kaptunk ahhoz az érzetünkhöz, ami azt súgja, valami nem jó. Az ő számításai szerint a mai magyar társadalom 9/10 –ének a jelenlegi adórendszerben, a mostani újra elosztási rendszerben és a jelenlegi szociális juttatások rendszerében kifejezetten rossz, és csak összesen egy tizedét teszik ki a társadalomnak azok, akik ennek az egésznek a haszonélvezői. Viszont ne aggódjunk, mert ők, azaz a társadalom 1/10-e viszont nagyot akaszt ezen. A közszolgálatban dolgozók joggal érzik a megfélemlítettséget, hiszen őket is a szegénység réme, a teljes nincstelenségtől való félelem rabszolgává teszi. Elvesztették a szabadságukat, pedig szerinte, csak a szabad emberek húzhatják ki az országot a sz’rból.

Második előadó Pogátsa Zoltán volt, aki elmondta, hogy csak a középosztály képes demokráciát működtetni, méghozzá a tanult és eléggé vagyonos középosztály.
Ebből és az előző előadásból is kiderült, ezt a bizonyos demokráciára fogékony középosztályt sikerült eltüntetni. Szerinte, ha arányosan annyi közalkalmazott és köztisztviselő lenne Magyarországon mint Svédországban, akkor nemhogy elküldeni kellene őket, hanem 500 000 -rel növelni kellene az állami foglalkoztatottak számát. El kell felejteni azt a téves közhelyet, hogy a versenyszféra tartja el az „ingyenélő” közszférát. Tudomásul kell venni, hogy az „állami munka” egész egyszerűen beszállítója a magán gazdaságának! Nem létezhetne egyetlen sikeres vállalkozó sem iskola, egészségügyi hálózat, vagy a vállalkozói engedélyt kiadó hivatal nélkül.
Nem aggódik a korrupció miatt sem, hiszen nagyon egyszerű ellenszere van: egyenlővé kell tenni a hozzáférési esélyt és magától megszűnik a korrupció.

A délelőtti blokk utolsó szereplője Kiss Ambrus volt. A Policy Agendát képviselő előadó a mega-közmunkarendszerről beszélt, ami kis-gömböc módjára dagad. 2013-ban még 50 000 dolgoztak ebben a formában, mára több mint 300 000 embert érint.
Szerinte az egész rendszer a kormány és tőke összekacsintása.
Csak arra jó, hogy le lehessen nyomni a béreket. A közmunkarendszerben dolgozók esetében teljesen diszkriminatív az a megkülönböztetés, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum 64 %-ért kényszerülnek dolgozni.
Rendkívüli kártékony az a következménye is, hogy a leszorított bérek és a még annál is alacsonyabb közmunkabérek azt eredményezik, hogy teljesen megszűnik a vásárló ereje egy széles rétegnek. Ezzel önnön farkába harapó kígyóként tönkreteszi az egész gazdaságot.
Saját Policy Agendás kutatásuk is nyilvánvalóvá tette, hogy közfoglalkoztatási formából munkaviszonyba átkerülni szinte lehetetlen, mert a munkaerőhiányt érzékelő kis- és középvállalatok is azt nyilatkozták, hogy egyáltalán nem közfoglalkoztatottal szeretnék pótolni a hiányzó alkalmazottakat. A közfoglalkoztatottaknál – potenciális alkalmazottként – még jobban elfogadott lenne számukra egy bevándorló is, ugyanis a közmunkásoknak mindössze 1,73-os értéket adtak egy 1- től 5-ig terjedő skálán a bevándorlókat pedig ennél magasabb értékre saccolták.
A KKDSZ részére az esemény összefoglaló képes beszámolóját Dobrovits Orsolya állította össze.