Tiltakozások Hack Péter ügynökvádjai ellen

Budapest – A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) egykori és mai elnöke is tiltakozik Hack Péter jogász, a Hit Gyülekezete diakónusa és a Hetek főszerkesztő-helyettese kijelentése ellen, amelyet a Hetek ellen indított perben tett. Hack azt állította, hogy “voltak olyan pozíciók, amelyeket szinte kizárólag ügynökként tevékenykedő személyek tölthettek be és ilyenek voltak a kultúrház vezetők is”. Vadász János szerint a minden alapot nélkülöző tényközlés súlyosan sérti a szakma képviselőit. Földiák András a kollektív bűnösségre vonatkozó kijelentés visszavonására szólította fel Hackot. A művelődési házak vezetői adtak nyilvánosságot ellenzékinek számító értelmiségiek, betiltott művészek, filmesek, írók számára.

Vadász János a perbe is becsatolt nyilatkozatában közölte, hogy 1973 és 1989 között művelődési központ és könyvtár igazgatóként tevékenykedett, 1985 és 1990 között a Magyar Népművelők Egyesülete elnökségének tagja, etikai bizottságának elnöke, 1989 és 2002 között a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt. Sem 1989 előtt az etikai bizottság elnökeként, sem 1989 után a 18 ezer 500 tagot képviselő szakszervezet elnökeként egyetlen esetben sem fordult elő ügynökvád egyetlen kollégával szemben sem. Hack Péter általánosító kijelentése, miszerint a szakma képviselői III/III-as ügynökök lettek volna, vagy ez lett volna a feltétele a vezető pozíció betöltésének, minden alapot nélkülöző tényközlés, amely súlyosan sérti az egész szakmát.

Vadász János közölte, hogy a rendszerváltozás előtt a népművelők és a könyvtárosok évtizedeken át biztosítottak nyilvánosságot az ellenzékinek minősülő, gyakran publikálástól eltiltott vagy margón levő művészeknek, tudósoknak, közéleti személyiségeknek. A szakma képviselői érdemi és pozitív szerepet játszottak a rendszerváltás előkészítésében.

Földiák András Hack Péternek írott levelében hasonlóképpen kijelentette: “a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének az elnöke vagyok 5 éve, de ezt megelőzően négy évtizedet a közművelődésben dolgoztam és soha nem voltam ügynök. Saját magamon kívül számos kollégámat hívhatom tanúnak annak bizonyításául, hogy nem minden művelődési ház (amit Ön magyartalanul kultúrháznak nevez) vezető volt ügynök. Azért csak tucatnyit írok, mert százak vagy ezrek mozgósítása nehézséget okozna, de jó szervezés esetén ezren is tanúsíthatnák ezt.”

Földiák András felhívta Hack figyelmét “az egykori Kassák Klubra, ahonnan Aczél György személyesen elrendelt vizsgálatai ellenére a Sebő Együttes (kedves, nemrégen elhunyt Halmos Béla barátom) és a táncház-mozgalom indult, a szintén önálló intézményként működő Kőbányai Ifjúsági Klubra, ahol az Orfeo Báb-együttes és az Orfeo Színház létrejött, és még hosszan lehetne sorolni azokat a helyeket, melyek kifejezetten otthont adtak a másképp gondolkodó fiataloknak, táncházaknak, irodalmi színpadoknak, fotóköröknek, kórusoknak, értelmiségi kluboknak”. Földiák András idézi felesége, Őrszigethy Erzsébet „Asszonyok férfisorban” című Hévízgyörk pávakörét bemutató, a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent kötetét. Mint írja, “ebben a faluban sokáig Fercsik Mihály barátom volt a művelődési otthon igazgatója, aki sajnos börtönben is ült a szocializmus alatt”.

A KKDSZ jelenlegi elnöke felszólította a művelődési házak egykori vezetőit kollektív ügynökváddal illető Hack Pétert, hogy “vonja vissza ezt a történelmietlen és mélyen sértő állítását”, ellenkező esetben “kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni tisztességben megőszült, és egész életében a magyar kultúráért dolgozó kollégáim védelmében, és mintegy ezer fő közművelődési területen dolgozó szakszervezeti tagunk nevében”.

Hack Péter a kijelentést Bartus László újságírónak a Hetek ellen indított perében tette, ahol kiderült, hogy Bartus Lászlóval szemben semmiféle bizonyíték nincs a Hetek által terjesztett ügynökvádra. A Gój Mototrosok által nyilváosságra hozatott 6-os kartonról egyértelműen kiderült, hogy hamisítvány, ezt már a Hetek sem vitatja. Ezzel szemben Bartus Lászlónak minden lehetséges forrásból (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Alkotmányvédelmi Hivatal) hivatalos igazolása van arról, hogy semmilyen nyilvántartásban nem szerepel, soha nem volt hálózati személy, sem az állambiztonságnak, sem a rendszerváltás utáni titkosszolgálatnak soha nem volt titkos munkatársa. A Hetek bizonyítékok híján Bartus László “életútja” alapján próbál következtni arra, hogy az újságíró minden írásos bizonyíték ellenére mégis ügynök lehetett.

Ennek a “közvetett” bizonyításnak a részeként hangzott el Hack Péter büntetőjogász tanúvallomásában, hogy a művelődési házak vezetői szinte kizárólag ügynökök lehettek. A logika arra épül, hogy ha minden “kulturház vezető” ügynök volt,  Bartus László pedig az esztergomi “kulturház” vezetője volt, akkor ő is ügynök. Hack e hamis következtetés érdekében ügynöközött le egy teljes szakmát és többezer népművelőt, akik közül többen még börtönbe is kerültek az előző rendszerben. Kijelentését súlyosbítja, hogy büntetőjogászként fogalmazott meg egy kollektív bűnösségre alapozott vádat, amelyhez semmiféle bizonyítékot, BM parancsot, belső útmutatást, kimutatást vagy felmérést nem csatolt.

Vadász János a perben a koncepciós perekre emlékeztető, életrajzi elemekből kreált “közvetett” bizonyítással szemben is kijelentette: a nyolcvanas években résztvett az MTA esztergomi értelmiségkutatásában, amelynek során Bartus Lászlóval életút-interjút készített, amelynek irodalmi, szociográfiai változata megjelent a Tekintet című folyóirat 1988/2-es számában. Vadász János szerint “a mélyinterjú készítése során, a megismert tények alapján, számomra magától értetődővé vált, hogy Bartus László semmilyen kapcsolatban sem állhatott a belügyi, nemzetbiztonsági szervekkel”.  Tovább a teljes cikkre